A vádlott 2015 óta élt együtt nyugdíjas – rendszeres ellátásra, gondozásra szoruló – édesanyjával egy Heves megyei településen. Viszonyuk időnként feszült volt, gyakran vitatkoztak, azonban még így is nagyon ragaszkodtak egymáshoz. A pszichológiai problémákkal küzdő vádlottnak nem volt munkahelye, jövedelemmel nem rendelkezett, testvérétől kapott anyagi támogatás biztosította megélhetésüket. Rendszeresen nyugtatót szedett, amelyre alkalmanként alkoholt is fogyasztott. A vádlott 2020 augusztusában egy délután az elfogyasztott bortól közepesen ittas állapotba került, majd pár órával később öngyilkossági szándékkal egy aromamécsessel meggyújtotta a szobája ablakában lévő függönyt. A tűz gyorsan átterjedt a lakás többi részére, amely elől az idős, mozgáskorlátozott asszony a fürdőszobába menekült, ahol elesett. Onnan egyedül nem tudott felkelni és segítséget sem tudott kérni. Lánya eközben kisétált az égő lakásból és leült a 14 lakásos társasház lépcsőházában. A tűzről nem értesített senkit és édesanyja kimentéséhez sem kért segítséget. A felgyújtott lakásnak a vádlott által nyitva hagyott ajtaján keresztül mérgező égéstermékek áramlottak a lépcsőházba, ezért a lakásokból kimenekülő személyeket füstmérgezés veszélye fenyegette. A házban a vádlotton és a sértetten kívül még legalább 15 személy tartózkodott.
Az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény alapján a vádlott beszámítási képessége a cselekmény idején közepes fokban korlátozott volt, emiatt ítélte őt a bíróság a törvényi minimumot el nem érő tartamú szabadságvesztésre.
A vádlott és védője tudomásul vették az ítéletet. Az ügyészség az ítélet ellen a vádlott terhére, a büntetések súlyosítása érdekében fellebbezett.
A terhelt pszichés betegsége ellenére átlagos intellektusú, a mindennapi élet dolgaiban teljesen tájékozott ember, ezért tisztában volt édesanyja állapotával és a tűz lehetséges következményeivel. Önmagát kimentette a tűzből, tehát megfelelően viselkedett az életveszély észlelését követően, azonban mozgásképtelen édesanyját rendkívüli kínok között hagyta meghalni úgy, hogy a velük egy házban lakó további 15 ember életét is veszélybe sodorta.
A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott beszámítási képességének túlzott jelentőséget tulajdonítva szabott ki az elsőfokú bíróság indokolatlanul enyhe – a törvényi 10 évi minimumot meg sem közelítő – büntetést, amely a büntetési célok elérésére nem alkalmas.
A fellebbviteli főügyészség ezért a kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés számottevő súlyosítására tett indítványt.
A fellebbezéseket a másodfokú eljárásban a Debreceni Ítélőtábla bírálja el.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
