Az ügyben a bíróság zárt tárgyalást rendelt el. Ez történhet hivatalból vagy indítványra, az ügyészség, a vádlott, a sértett, illetve az egyéb érdekeltek kezdeményezése nyomán. Ilyen esetekben a bíróság a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal kizárhatja. Zárt tárgyalást rendelhet el erkölcsi okból, különleges bánásmódot igénylő személy védelme, illetve minősített vagy egyéb védett adat miatt.
Ebben az ügyben a védő a vádlott, míg az ügyészség a tanúk személyiségi jogainak védelme érdekében nyújtott be zárt tárgyalás tartására irányuló indítványt. Ezek közül a bíróság az utóbbit találta megalapozottnak, ugyanis több tanúként kihallgatott személy vallomása is tartalmaz szenzitív (érzékeny) adatokat. A büntetőügy sértettjei, tanúi emberi méltóságának és személyiségi jogainak védelméhez fűződő érdek a bíróság álláspontja szerint jelen ügyben meghaladja az eljárás nyilvánosságához, mint a büntetőeljárás garanciális követelményéhez fűződő közérdeket. Ezért a nyilvánosságot erkölcsi okból kizárta - közölte a Zalaegerszegi Törvényszék.
A vádlott évtizedeken keresztül spirituális, energiával gyógyító mesternek adta ki magát. „Betegeit, tanítványait” csoportos foglalkozásokon és egyénileg is fogadta. „Tanításai” során a feltétel nélküli szeretetről, Istenről, a Megváltóról, a földi hívságok levetkőzéséről, az anyagi javak megvetéséről, a testi és lelki megtisztulásról, a szerénységről, az odaadásról és a mások iránti önzetlen áldozatról, a testiséget jelentő vágyak távoltartásáról beszélt. „Követői” naiv, a pénzügyekhez nem értő, az anyagi javakat megvető embernek ismerték meg.
A személye köré csoportosuló – jellemzően gyógyításra, lelki útmutatásra vágyó – emberekkel országszerte különböző helyszíneken találkozott, így például Zalaegerszegen, Böhönyén, Nagykanizsán, Pécsett és Budapesten is. A férfi magát Jézus inkarnációjának, s ezáltal „gyógyító és lelket mentő mesternek” tüntette fel. Tanításaival látogatói bizalmába férkőzött, érzelmi függőséget teremtett velük, majd befolyásolni kezdte életvitelüket, pár- és pályaválasztásukat, továbbá pénzügyi döntéseiket. Követőit – nemes és önzetlen indokokra hivatkozva – arra buzdította, hogy az általa megjelölt jótékony vagy az ő életét előbbre vivő célokra különböző összegeket adjanak, a pénzt azonban saját luxus életvitelének finanszírozására fordította.
A sértettek egy része végig hitt a vádlott küldetésében, többen viszont megkérdőjelezték tevékenységét, de nem tudtak kitörni a befolyása alól, mert a férfi azzal fenyegette meg őket, hogy aki „elárulja” őt, az megbetegszik.
A vádlott 1996-ban ismerkedett meg egy Libanonban élő magyar származású, jómódú doktornővel, akivel hamarosan bizalmas viszonyba került. A sértettet elvarázsolta a férfi tevékenysége és tanításai, ezért bőkezűen támogatta őt (nyaralás, drágakövek, ékszerek, cipők, órák ajándékozása). 2012 tavaszán a vádlott felvetette a sértettnek, hogy fektessen be egy zalai falusi ingatlanba. A nő – miután a férfi kihasználta naivitását és a magyar jogszabályok ismeretének hiányát – meghatalmazta a vádlottat, hogy a nevében intézhesse az ingatlanügyletet, s ezen felül átadott a részére 6700 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 1.968.170 forint). 2013 januárjában a férfi azonban az ingatlant nem a sértett, hanem a saját részére vásárolta meg, amely a nő előtt 2018-ig titokban maradt. A vádlott még ebben az évben ismét anyagi segítségért fordult a sértetthez: 40.000 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 11.377.600 forint) kért egy titokzatos „jó célra”. A nő átutalta a kért összeget a férfi egyik hívének bankszámlájára, aki felvette és a „mesternek” adta. A vádlott pedig arról tájékoztatta a sértettet, hogy ebből Cipruson akarja beindítani gyógyító-tanító tevékenységét, s ennek sikere után adja vissza a kölcsönt. Ténylegesen azonban a vádlottnak erre reális lehetősége nem volt, csupán a pénz megszerzése volt a célja.
2016 tavaszán a vádlott ismét pénzügyi segítséget kért a sértettől. A férfinak tudomása volt a nő 420.000 forintot érő, 18 karátos aranyból készült ékszereiről. A vádlott ezeket úgy szerezte meg, hogy azzal hitegette a sértettet, hogy az eladásukból származó összeget gyermekek táboroztatására fogja fordítani. Ez azonban ténylegesen nem szerepelt a tervei között, a pénzt saját megélhetésére fordította.
Fentiekkel a vádlott összesen 14.365.770 forint kár okozott, amely nem térült meg.
Egy másik sértett 2004-től vett részt a vádlott által tartott gyógyításokon, foglalkozásokon. 2014. évre kialakult bizalmas kapcsolatuk miatt a nő feltétel nélkül elfogadta a vádlott által hirdetett tanokat, az önfeláldozás, a rászorulók megsegítésének fontosságát. A sértett még ebben az évben eladta az édesapjától örökölt ingatlanát, amelyből készpénzvagyonra tett szert. Ezt a férfi is megtudta és rávette a nőt, hogy ebből jótékony célra adományozzon. 2014 novembere és decembere között a sértett összesen 5 millió forintot adott át a vádlottnak abban a hitben, hogy a férfi azt gyermektáboroztatásra fordítja. A vádlott azonban az átvett pénzt saját kiadásaira költötte el, 5.000.000 forint kárt okozva, amely nem térült meg.
A férfi 2003-ban egy egész családot behálózott, akik rendszeresen részt vettek a vádlott foglalkozásain, s hamarosan bizalmi viszonyba is kerültek vele. Ennek eredményeként több ingatlanukat is a férfi rendelkezésére bocsátották a foglalkozások helyszíneként, továbbá jótékony célokra adományokat is átadtak a vádlottnak, sőt esetenként bevásároltak neki és még a nyaralását is finanszírozták. 2015-ben a vádlott azzal kereste meg az édesanyát, hogy nincs otthona, s ezért anyagi segítségre lenne szüksége. Némi győzködés után a sértett – abban a hitben, hogy a vádlottnak nincs saját lakása – 2015 júliusában 10 millió forintot adott át a férfinak ingatlanvásárlás céljára. A vádlottnak azonban ebben az időszakban összesen 8 ingatlan képezte a tulajdonát. Az átvett pénzből végül még egy házat vásárolt, a jogi ügylet hátterét és valódi lényegét át nem látó nevelt lánya közreműködésével. Az okozott 10.000.000 forint kár végül az ingatlan tulajdonjogának a sértettre történő átruházásával megtérült.
A vádlott „követői” körében a jótékonykodás fontosságát hangsúlyozta. Többször is adománygyűjtést kezdeményezett a közösségében konkrét, rászoruló személyek javára, az így megszerzett összegeket azonban saját céljaira fordította. A vádlott 16 sértettnek (akik jellemzően 2.000-20.000 forint közötti összegeket adományoztak), 3 alkalommal, összesen 414.000 forint kárt okozott.
A sértett családjával együtt már 2003-ban megismerkedett a vádlottal. Tanításainak hatására erkölcsi kötelességének tartotta, hogy nehéz körülmények között élő személyeket anyagilag is támogasson. A vádlott 2010-ben azzal kereste meg a férfit, hogy tudomása van egy olyan személyről, akit támogathatna. A férfi – havi rendszerességgel – kezdetben 60.000, majd 100.000 forintot adott át e célból a vádlottnak, még azt követően is, miután a „tanító” közölte vele, hogy a támogatott elhunyt. 2017 szeptembere és 2018 májusa között a vádlott 900.000 forintot csalt ki így a férfitól, amit nem adott tovább a rászorultaknak, hanem saját megélhetésére fordította.
Az egyik sértett nő hosszú időn keresztül rendszeresen látogatta a vádlott foglalkozásait, amelyekért jelentős összegeket is fizetett. 2018 nyarán azonban több sértett tudomására jutott, hogy a vádlott kihasználta a köréje csoportosuló embereket, s ennek érdekében megpróbálták anyagilag elszámoltatni a férfit.
2019 májusban a sértett nő (aki időközben elhunyt) és egy férfi ismerőse megpróbálták személyesen felvenni a kapcsolatot a vádlottal a lakóhelyén. A „mester” nem nyitott ajtót a nőnek, helyette autóval igyekezett elhagyni az ingatlant, amikor azonban észrevette az autóban ülő kísérőt szidalmazni kezdte, rángatta az autó ajtaját és fenyegette. A férfi ijedtében belülről bezárta a gépkocsit, majd hívta a segélyhívót. Időközben a vádlott felhagyott a cselekménnyel és elhagyta a helyszínt.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
