A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott az általa képviselt gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként eljárva mintegy 14 éven keresztül több mint 760 sértettel kötött betétgyűjtésre irányuló szerződéseket, amelyek alapján számukra a piaci kamatoknál jóval magasabb hozamot ígért. E tevékenység folytatására azonban engedéllyel nem rendelkezett, az általa ígért magas hozamok megfizetését lehetővé tevő tényleges gazdasági tevékenységet nem folytatott, a kifizetéseket az újabb és újabb befizetésekből teljesítette a rendszer végső összeomlásáig. Az ügyfeleinek ezáltal különböző nagyságú, néhány millió forinttól több mint 1 milliárd forintig terjedő kárt okozott.
Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az ügyészség a vádlott terhére, a szabadságvesztés tartamának súlyosítása érdekében, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében, harmadlagosan a büntetés enyhítéséért fellebbezett.
Az ítélet indoklásában elhangzott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokú eljárás során tett kisebb kiegészítésekkel és helyesbítésekkel megalapozott. Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére is helyesen vont következtetést. Erre figyelemmel a felmentésre irányuló védői és vádlotti indítvány nem foghatott helyt. Dr. Mezőlaki Erik az eljáró másodfokú tanács elnöke kiemelte, hogy a törvényszék túlnyomóan helyesen állapította meg a vádlott terhére és javára - a büntetéskiszabás körében - értékelhető súlyosító és enyhítő körülményeket. Ezeket további enyhítő körülményként a további időmúlással, a büntetlen előélettel és súlyosító körülményként az üzletszerűnek tekintendő elkövetéssel kiegészítve a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a középmértékkel megegyező 10 év szabadságvesztés kiszabásával törvényes és arányos büntetést szabott ki. A másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés lényeges súlyosítására, vagy annak jelentős enyhítésére sem látott indokot, e körben tehát helybenhagyta a törvényszék ítéletének büntetésre vonatkozó rendelkezéseit.
A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
A szabadságvesztés büntetés tartamára figyelemmel a vádlottal szemben korábban elrendelt kényszerintézkedés a jogerős ítélet kihirdetését követően megszüntetésre került és az eljáró tanács elnöke a 10 év szabadságvesztés büntetés azonnali foganatba vételét rendelte el. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a vádlottat a tárgyalóteremből közvetlenül a Büntetés-végrehajtási Intézetbe szállították. (Fotó: Mészáros János / MTI)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
