A vádlott az ominózus napon megjelent a felesége munkahelyén, a székesfehérvári kórház egyik kórtermében, ahol a nő betegellátást végzett. A torkánál megragadta őt, a falhoz szorította, és fojtogatása közben közölte vele, hogy meg fogja ölni. Dulakodni kezdtek, mely során a sértett a földre került, a vádlott pedig mellé térdelve a magával vitt pillangókésével a nő bordája felé szúrt. A sértett a tenyerével elhárította a szúrást, azonban a vádlott a nő bal lábszárát megvágta. A szúrás és vágás közben a vádlott több alkalommal közölte a feleségével, hogy meg fogja ölni.
A kórteremben tartózkodó egyik beteg segítségért kiáltott, mire a vádlott futva menekülni kezdett, azonban a folyosón őt elfogták és értesítették a rendőrséget.
A bántalmazás következtében a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, azonban az elkövetés módjára és a támadott testtájékra figyelemmel a súlyosabb sérülés kialakulásának reális veszélye fennállt.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, és házastársa sérelmére elkövetett zaklatás bűntettében ítélte bűnösnek, ezért őt halmazati büntetésül 8 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A Győri Ítélőtábla nyilvános ülésen meghozott végzésével az az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezést a másodfokú bíróság amiatt nem tartotta alaposnak, mert a halmazatban lévő bűncselekmények együttes büntetési tételkerete jelen esetben a 10-től 23 évig terjedő határozott idejű szabadságvesztés, illetve életfogytig tartó szabadságvesztés volt. A határozott időtartamú szabadságvesztés középmértéke 16 és fél évben határozható meg, melyhez képest az elsőfokú bíróság lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Ez a büntetés a nyomatékos enyhítő körülmények – a vádlott beismerő vallomása, megbánása és bocsánatkérése, a cselekmény távoli kísérleti szakban maradása és a vádlott hátrányos mentális állapota – ellenére sem mérsékelhető tovább. A fellebbezésben kifejtettekkel szemben az ítélőtábla is súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott az élet elleni cselekményét egészségügyi intézményben követte el.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
