A vádlott másnap hajnalban visszament a kertbe, és a bódéban a földön holtan fekvő sértettől eltulajdonította a műanyag táskáját, a rövidnadrágját, a boxer alsónadrágját, majd hátul, az erdőn keresztül távozott.
A sértett halálához vezető folyamat elhúzódó volt, halála a bántalmazást követően nem azonnal, hanem hosszabb idő eltele után, de egy órán belül következett be.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és folytatólagosan elkövetett kifosztás bűntettében ítélte bűnösnek, ezért őt mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat a több mint 12,7 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélet ellen a vádlott és védője az emberölés bűntette alól felmentés, a védő másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A Győri Ítélőtábla a nyilvános ülésen meghozott határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a vádlottat terhelő szabadságvesztés büntetést 19 év fegyházban letöltendő főbüntetésre mérsékelte, melyből a vádlott annak háromnegyed része kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra és amelybe beszámít az előzetes letartóztatásban töltött mintegy 4 évi időtartam. Ezt meghaladóan az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélőtábla nem tartotta alaposnak a vádlott és védője arra hivatkozással előterjesztett felmentés iránti fellebbezését, hogy nem áll rendelkezésre bizonyíték a vádlott bűnösségére az emberölés bűntettében. A másodfokú bíróság megítélése szerint a törvényszék helyesen értékelte úgy, hogy a közvetett bizonyítékok zárt láncolata kétségtelenül alátámasztja, hogy a cselekményt a vádlott követte el. Így a vádlott előzetes letartóztatása során több tanúvallomást tevő zárkatársának "dicsekedett" azzal, hogy súlyosan bántalmazta a sértettet. Ezen túl a vádlott a változó vallomásaiban végül elismerte, hogy a sértett halálát megelőzően vele együtt italozott. A térfigyelő kamerák felvették a vádlott a sértett lakóhelyéhez mozgását a sértett halálát megelőzően és követően. A poligráfos vizsgálat pedig azt igazolta, hogy a vádlott nem mondott igazat a sértett bántalmazását illetően. Ugyanakkor az ítélőtábla a büntetési célokkal összeegyeztethetetlen, aránytalanul súlyos büntetésnek értékelte a kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést. Az enyhítő körülmények megfelelő súllyal értékelése eredményeként határozott időtartamú szabadságvesztést kell kiszabni a vádlottal szemben. A halmazatban álló emberölés és kifosztás bűntette esetében a büntetési tételkeret 10-től 25 évig terjedő szabadságvesztés volt, melynek középmértéke 17 és fél év. Ezt meghaladó fegyházbüntetést a vádlott büntetett előéletére, társadalomra veszélyességére figyelemmel szabott ki a másodfokú bíróság.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
