A szerző szerint az oroszok minden „béketeremtő” törekvése, az ukrán katonák meggyilkolása és a civil lakosság megsemmisítése ellenére néhány ukrán pacifista fájdalommal és sajnálattal meséli, hogyan sírnak a katonaanyák. Arra buzdítanak, hogy ne álljanak ellen az agresszornak, béküljenek ki vele (akár az ő feltételei szerint is). Vagyis a „minden áron békét” hamis propagandát szajkózzák.
Lehetséges-e azonban ma pacifista lenni az ellenség teljes körű inváziójának feltételei között szülőföldünk területén? – tette fel a kérdést az RBK-Ukrajina újságírója. A válasza szerint a modern „ukrán pacifizmust” Oroszországból importálják. Ott szervezik, támogatják és ösztönzik. Az orosz propaganda, miután átmosta saját lakosságának az agyát és eltorzította az emberi értékeket, ugyanezt igyekszik tenni Ukrajna állampolgáraival is. Ezt bizonyítja sok „szép orosz” kísérlet arra, hogy helyreállítsa hosszú távon a megszakadt kapcsolatokat az ukrajnai rokonaival. Az ígéri, hogy „segítenek”, és felszólít az úgymond „haszontalan vérontás leállítására”.
Az ellenség nem jár sikerrel a csatatéren, ezért bármilyen módszert megragad az ukrajnai helyzet destabilizálására, az ukrán védők állhatatosságának és családjaik győzelembe vetett hitének megtörésére.
A pacifizmus ideológiájának csak békeidőben van létjogosultsága, amikor a háború megelőzéséről van szó. Ha azonban a háború már elkezdődött, a pacifista propaganda a hazaárulás egyik formájává válik. Az igazi hazafiakban a pacifista hozzáállás nem kelthet rokonszenvet az ellenség iránt csak gyűlöletet – vonta le a végső következtetést a szerző.
