1. Sehol nincs kolbászból a kerítés
Egy átlagos magyar munkavállaló külföldön rendszerint a minimálbért kapja (legalábbis ott, ahol van minimálbér), ez a nyugat-európai országok esetében sokszor a magyar minimálbér sokszorosa, ám arra is figyelni kell, hogy külhonban az élet is drágább lehet, mit itthon, és ha a család nem utazik a munkavállalóval, akkor két háztartást kell fenntartani.
Kezdjünk gyanakodni, ha túl jó az ajánlat: a legtöbb kamuhirdetés azt ajánlja, hogy fizetik a munkavállaló kiutazásának költségeit, a hazautazás árát, sőt a szállásköltséget is, és még így is mesés bért ígérnek - írta korábbi útmutatásában a magyarországi EURES. Ha meghökkentően magas fizetést ajánlanak (például egy mezőgazdasági idénymunkásnak annyit kínálnak, mint amennyit egy orvos keres az adott országban), akkor érdemes elgondolkodni, valóban minden rendben van-e a munkával.
2. Állást, nem szállást keresünk
Ha szállást, vagy ellátást is kínál a munkaadó, előfordulhat, hogy annak ellenértékét a keresetből levonja. Ha a dolgozó nem tisztázza előre a levonásokat és azok mértékét, könnyen lehet, hogy alig marad a fizetéséből. A munkáltató cégnek előre kell jeleznie, hogy ő fizeti-e a szállást, vagy a munkavállaló. Az esetek többségében kulturált lakást vagy panziót fizetnek a cégek.
3. Ismerjük meg, mi vár ránk
Elutazás előtt mindig tájékozódjunk a fogadó ország viszonyairól. A Profession.hu cikkeiből is informálódhatunk az egyes országok élet- és munkakörülményeiről. Az EURES-tanácsadók is sokat segíthetnek ebben, és az EU foglalkoztatási portálján is hasznos tudnivalókat olvashatunk.
Célszerű tisztázni, kell-e munkavállalási engedély az adott országban, ha igen, hogyan lehet azt megszerezni. Amennyiben nem kell munkavállalási engedély, kell-e regisztráltatni magunkat? Van-e ennek valamilyen költsége? Mik a főbb adó- és társadalombiztosítási szabályok, van-e minimálbér, mennyiből lehet megélni?
4. Válogassuk meg, kiben bízzunk meg, és soha ne fizessünk a közvetítőnek
Kormányrendelet írja elő, hogy a magán munkaközvetítőnek nyilvántartásba kell vétetnie magát a telephelye szerint illetékes regionális munkaügyi központnál, amely csak akkor veszi a közvetítőt nyilvántartásba, ha az a rendeletben meghatározott feltételeknek - szakértelem, elérhetőség, óvadék letétbe helyezése stb. - megfelel. Arról, hogy a magánközvetítő nyilvántartásba vétette-e magát, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapján tájékozódhatunk.
Szintén jogszabály írja elő, hogy a magán munkaközvetítő az álláskeresőtől semmilyen jogcímen nem kérhet pénzt. Szolgáltatásainak ellenértékét mindig a munkaadó fizeti meg.
Ám ez nem mindenhol van így. Például Németországban egy állás kiközvetítéséért fizethet a munkavállaló is. Ha valakinek van állása, ám szeretne változtatni, új kihívást és több pénzt szeretne, de sem ideje, sem türelme nincs álláshirdetéseket böngészni esténként, akkor megbízhat egy fejvadász céget, hogy keressen neki egy másik állást. Ebből a célból ő a fejvadász cégnek alapdíjat fizet, siker esetén pedig megegyezés alapján x hónapon át a fizetéséből valamennyi százalékot. Németországban ez legális, de csak abban az esetben, ha németországi fejvadász cégen keresztül keres valaki állást. Ha magyar közvetítőn vagy kölcsönzőn keresztül, abban az esetben nem kérhető érte pénz, mert ez jogszabályba ütközik.
5. Ne égessünk fel mindent magunk mögött
Még ha a munka megfelelő, a munkaadó is korrekt, és a bér is elég magas, akkor sem biztos, hogy képesek leszünk külföldön élni huzamosabb ideig. Az is előfordulhat, hogy felszámolják a külföldi céget, ahol dolgozunk, és ezért kell visszatérni Magyarországra.
Ha valaki nem talál kinn újabb munkát, vagy képtelen megbirkózni a honvággyal, nem tud beilleszkedni, akkor úgy is dönthet, hogy hazatér. Ekkor esetleg a korábbi munkahelyére megpróbálhat visszatérni - bár biztos, hogy egy ideig a kollégák élcelődését kell majd hallgatnia, hogy nem jött össze a külföldi munka. Ezért fontos, hogy ne csúnyán távozzunk a magyar állásunkból, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
6. Próbálja a leendő munkahelyét "leinformálni"
Ehhez kérhetjük egy EURES-tanácsadó segítségét. A magyar tanácsadó megkérdezheti külföldi kollégáját, hogy az adott munkaadóra szokott-e panasz érkezni vagy sem, fizetett-e munkaügyi bírságot valamilyen címen az utóbbi időben vagy sem. Ily módon még időben kiszűrhetők a nem korrekt foglalkoztatók.
7. Kötelező a nyelvismeret
Nyelvtudás nélkül nem szabad belevágni a külföldi álláskeresésbe. Hiszen érteni kell a főnöktől kapott utasításokat, el kell tudni olvasni, és meg kell érteni a munkavédelmi előírásokat, a veszélyre figyelmeztető feliratokat. A munkaszerződés biztosan nem magyarul, hanem a fogadó ország nyelvén készül, és egy szerződést aláírni úgy, hogy nem tudjuk, pontosan mi áll benne, több mint kockázatos.
Szerencsés esetben magyar kollégák, magyar főnök van a cégnél, ám egy idegen országban nemcsak dolgozni kell, hanem a hivatalos ügyeket is el kell majd intézni, a hivatalokban pedig nem fognak magyarul beszélni. Ha a munkavégzéssel, illetve a foglalkoztatóval kapcsolatos panaszunk van, az ottani munkaügyi felügyelőségnél vagy a bíróságon sem jelenthetjük be magyarul a visszásságokat. (Természetesen minden éremnek két oldala van: vannak olyan munkaerő-közvetítők, amelyek segítenek az ügyintézésben és a szerződéseik is kétnyelvűek, magyar csapatok dolgoznak a külföldi munkahelyen.)
Jobb eséllyel pályázhatunk egy állásra, ha a bizonyítványokat még itthon lefordíttatjuk a fogadó ország nyelvére.
8. Legyen annyi pénzünk, hogy hazajöhessünk
A munkavállalás külföldön sem a fizetéssel kezdődik, a pénzre legalább egy-két hetet, de akár egy hónapot is várni kell. Ám addig is lakni, élni, közlekedni kell valamiből. A lakásért akár több havi kauciót is kérhetnek, ami elég jelentős összeg lehet. Ha pedig nem válik be a számításunk, akkor gondolni kell arra is, hogy a hazautazás is pénzbe kerül.
A komolyabb cégek közül sokan megelőlegezik még a kiutazást is. Emellett egyes munkahelyeken az első fizetésig kérhető fizetési előleg is.
9. Ne adjuk ki a kezünkből minden okmányunkat
A munkaadó számára készíttessünk az iratokról fénymásolatot, és azt adjuk át. Az okmányt csak akkor adjuk át neki, ha a fogadó ország jogszabálya (mint Nagy-Britanniában is) előírja a dokumentumok valamelyikének a szükségességét regisztrációs vagy egyéb célból, és a regisztrációt a munkaadó intézi. Ebben az esetben célszerű legalább az egyik okmányt (az útlevél, a személyi igazolvány vagy a jogosítvány valamelyikét) magunknál tartani.
10. Váltsuk ki az Európai Egészségbiztosítási Kártyát
Elutazás előtt, még itthon célszerű kiváltani az úgynevezett Európai Egészségbiztosítási Kártyát, illetve érdemes biztosítást kötnünk legalább arra az időre, amíg munkába nem állunk, és meg nem győződünk arról, hogy a munkaadó fizeti a társadalombiztosítási járuléko(ka)t. (Egyébként például Németországban a munkába állás első napjától biztosítva van a dolgozó a német munkáltató által, akinek kötelessége a munkavállalót az első naptól mindenütt bejelentenie valamelyik betegbiztosítónál is.)
+1 Mit tegyek, ha becsaptak?
Ha a munkaadó a kárunkra eltér a munkaszerződésben foglaltaktól vagy egyéb, a munkaviszonnyal kapcsolatos problémánk támad, segítségért fordulhatunk az adott országban található munkaügyi hivatalhoz, felügyelőséghez. Itthonról a probléma sokszor már megoldhatatlan.
A bajba jutott munkavállaló felkeresheti a magyar nagykövetséget is, ahol ideiglenes útlevél kiállításában tudnak segíteni, és tanácsot adnak a hazatérés megszervezésében, ám például pénzt nem tudnak neki adni.
Fontos tudni, hogy az uniós állampolgárok az Európai Unión belül mindenhol használhatják saját nyelvüket a rendőrségen. Az európai segélyhívószám a 112. Aki áldozattá vált, kérheti külföldi áldozatsegítő szervezet segítségét is. Aki külföldön nem fordult a hatóságokhoz, Magyarországon még mindig tehet feljelentést, ebben az esetben a rendőrség hivatalból kérheti a külföldi kollégákat az eljárás lefolytatására.
Forrás: Profession
