A Fővárosi Törvényszék a 2023. január 31-én kihirdetett ítéletével Cs. D. M. vádlottat emberölés bűntette miatt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját huszonöt évben határozta meg. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült mintegy 1,5 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlottnak a sértettel kialakított párkapcsolata megromlott, többször vitáztak egymással, majd szakítottak is, ám még ezek után is tartotta a kapcsolatot volt barátnőjével. A vádlott 2019. július 29-én felment a sértett lakására vacsorázni, de ismeretlen okból a nőre támadt egy 20 cm pengehosszúságú késsel, amellyel többször több helyen megszúrta és a nyakán megvágta őt. A sértett a helyszínen életét vesztette. A vádlott a cselekmény elkövetése után átöltözött, majd taxival távozott a helyszínről. A férfit európai elfogatóparancs alapján Frankfurtban fogták el.
A büntetés kiszabásakor a bíróság enyhítő körülményként értékelte a terhelt büntetlen előéletét és kis mértékben az időmúlást. Ugyanakkor súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy – különösen a nők sérelmére elkövetett – élet és testi épség elleni bűncselekmények elszaporodtak, valamint azt a tényt is, hogy a sértett érzelmileg még kötődött a vádlotthoz, aki ezt kihasználva követte el a bűncselekményt. Indokolásában kiemelte, hogy a cselekmény körülményeire, a vádlott személyiségére, a cselekmény tárgyi súlyára, továbbá a sérülések nagy számára figyelemmel a terhelt esetében életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása indokolt.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, illetve a különös kegyetlenség minősítő körülmény mellőzése végett fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védelmi fellebbezéseket az ítélőtábla nem találta alaposnak.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta. Nem tévedett, amikor a tényállást a vádlott tagadásával szemben az egyéb bizonyítékok alapján állapította meg, azt csak a sértett sérülései tekintetében kellett pontosítani. A törvényszék részletesen foglalkozott a vádlott jellemével, a sértettel való párkapcsolatával, a két ismeretlen maszkos elkövetőre történt hivatkozásával. A társasház videófelvételeinek részletes elemzése, a tanúvallomások és az igazságügyi genetikai szakvélemény alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a sértett lakásába nem lehetett anélkül bemenni, hogy valamelyik társasházi vagy köztéri kamera ne rögzítse az elkövetőt. Miután a vádlott maga is azt nyilatkozta, hogy a sértett lakásába kívülről felmászni, bemászni nem lehetséges, és a társasházi videókamerák felvételein idegenek nem, csak ő volt egyértelműen azonosítható, továbbá az ő és a sértettével egyező DNS profilokat azonosítottak a helyszínen, más személy jelenléte teljesen kizárható volt. Ezt a ténymegállapítást nem cáfolja a társasház utcafronti kapuja előtti útszakaszon rögzített cigarettacsikk sem, hiszen azt nem az elkövetés helyszínén találták. Mivel az elsőfokú ítélet megalapozott volt, a bizonyítékok újraértékelésére, és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések nem lehettek eredményesek.
A másodfokú bíróság az eltérő jogi minősítés megállapítására irányuló védői fellebbezést sem találta alaposnak. A vádlott azzal a magatartásával, hogy a sértett száját betömve egy 20 cm pengehosszúságú késsel 28 alkalommal testszerte metszett, vágott, szúrt sérüléseket okozott, megvalósította a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét. A szúrások, vágások könyörtelensége, a halál elkerülhetetlen bekövetkezésének felismerése, az emiatti halálfélelem az átlagosat jóval meghaladó testi szenvedést és lelki gyötrelmet okozott a sértettnek.
A védőnek a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezése sem volt megalapozott. A törvényszék alapvetően helytállóan tárta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket. A másodfokú bíróság további súlyosító körülményként értékelte a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést és kisebb nyomatékkal az első- és másodfokú határozat meghozatala között eltelt időt. A vádlott által megvalósított bűncselekmény 10-20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a középmérték 15 év. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a büntetlen előéletnek a vádlott életkora és a minősített cselekmény elkövetése miatt nincs számottevő nyomatéka. Az időmúlás a büntetési tételkeret alsó határát sem éri el, így nem tekinthető jelentős büntetést csökkentő tényezőnek. Ugyanakkor nyomatékos súlyosító körülmény a fiatal nők sérelmére az éjszakai órákban megvalósított életellenes cselekmények elszaporodott volta. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a törvényszék által kiszabott büntetés szükséges, de egyben elégséges a büntetési célok eléréséhez, ez megfelelően szolgálja mind az egyéni, mind az általános megelőzést.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
