A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2023. április 6-án kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a volt önkéntes területvédelmi szakaszvezető vádlottat szexuális erőszak bűntettében. Ezért őt 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte és mellékbüntetésként 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, továbbá kötelezte több, mint 3,7 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság erkölcsi okokból, illetve az eljárásban részt vevő sértett kímélete, védelme érdekében zárt tárgyalás alapján hozta meg ítéletét.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint 2022. június 20-án 17 körül a vádlott felfigyelt az autóbuszról leszálló, fiatal és várandós sértettre, akit követni kezdett. Egy elhagyatott építési terület melletti lépcsősor tetején utolérte a megpihenő sértettet, átkarolta őt és lehúzta a földre. A segítségért kiáltó és hátára fordított sértettet a lépcsősor melletti fás, bokros részre húzta, ott megpróbált vele közösülni, azonban a sértett ruházata és ellenállása miatt ez meghiúsult. A vádlott akkor sem hagyott fel a cselekménnyel, amikor a sértett közölte vele várandósságát. A sértett végül azért tudott kiszabadulni a vádlott szorításából, mert a kezében lévő és kihangosított mobiltelefonjáról eközben segélyhívást indított, amitől a vádlott pánikba esett és a helyszínről futva elmenekült.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész hosszabb tartamú, fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.
A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat nagyrészt betartotta, hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértést nem vétett.
A korlátozott felülbírálatra tekintettel a tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. A másodfokú eljárásban is irányadó tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette a terhére rótt cselekményt szexuális erőszak bűntettének. Az ítélőtábla csupán azt rögzítette, hogy a sértett a cselekmény vonatkozásában joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A törvényszék hiánytalanul feltárta és a súlyuknak megfelelően értékelte a büntetéskiszabási tényezőket. Helyesen vette figyelembe enyhítő körülményként a vádlott büntetlen előéletét, azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, továbbá a kóros elmeállapot szintjét el nem érő személyiségzavarát. Ezzel szemben helyesen értékelte súlyosító körülményként a cselekmény útonálló jellegű és kitartó elkövetését, valamint a sértett várandós állapotát. Mindezeket mérlegelve az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés szükséges, de egyben elégséges is az általános és az egyéni prevenciós célok eléréséhez, így annak sem a súlyosítására, sem az enyhítésére nem látott lehetőséget.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
