A Budapest Környéki Törvényszék 2023. május 8-án kihirdetett ítéletével K. L. vádlottat emberölés bűntette miatt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, kimondta, hogy a vádlott a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. Az általa fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint miután 2021 februárjában a vádlott és a sértett megismerkedtek egymással, szerelmi kapcsolat alakult ki köztük, azonban kettejük viszonya később megromlott. A vádlott többször a családja bántalmazásával fenyegette meg a nőt, veszekedéseik alkalmával tettlegességre is volt példa, egy alkalommal pedig a férfi betörte az asszony kocsijának szélvédőjét. Bár a sértett szakítani akart a vádlottal, zaklatásai és fenyegetései miatt időről-időre találkozott vele. Így tett 2021. augusztus 10-én, amikor a pár között az utcán szóváltás alakult ki, amely lökdösődésbe torkollott. Ennek során az árokba estek. Ekkor a vádlott elővett egy pillangókést, mellyel többször hason, mellkason és vállon szúrta a sértettet. Mivel a történteket a közelben élők észlelték, rákiabáltak a férfira, aki ezt követen elmenekült a helyszínről. A nő a szúrt sérülések következtében 2021. augusztus 12-én életét vesztette.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék eljárási szabálysértést nem valósított meg, a vádlott előkészítő ülésen tett, váddal egyező beismerő nyilatkozatát törvényesen fogadta el. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket is megfelelően feltárta, és ennek alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ügyészi indítványnál rövidebb tartamú szabadságvesztés a vádlott többszörösen büntetett előéletére – melyben személy elleni erőszakos bűncselekmények is szerepelnek – és az elkövetés módjára tekintettel még a beismerő vallomás mellett sem indokolt, az nem szolgálná kellően sem az egyéni, sem az általános bűnmegelőzési célokat. Egyetértett annak a hangsúlyozásával is az ítélőtábla, hogy a beismerő nyilatkozat elfogadására tekintettel nem volt lehetőség súlyosabb büntetés kiszabására már az elsőfokú eljárásban sem, noha az indítványban írt tartam eltúlzottnak egyáltalán nem nevezhető az elkövetés módja és a vádlott előélete alapján.
Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletet – járulékos rendelkezések megváltoztatása mellett –helybenhagyta.
Az ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott a másodfokú ítélet feleknek történő kézbesítése iránt. (Fotó: Illusztráció)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
