A tényállás szerint a vádlottak közül az elsőrendű vádlott a másodrendű vádlott apja, míg a harmadrendű és a negyedrendű vádlottak testvérek, egyben az elsőrendű vádlott unokaöccsei. A másodrendű vádlott Vasváron az elsőendű vádlottal annak lakásáról elindult, hogy felelősségre vonják a harmadrendű vádlottat, akivel aznap korábban szóváltásba keveredett. Velük tartott az elsőrendű vádlott felesége és másik fia is. Az elsőrendű és a másodrendű vádlottak az utcán találkoztak a hazafelé tartó, a harmad- és a negyedrendű vádlottakkal, majd egymást kölcsönösen szidalmazni és bántalmazni kezdték. A verekedés során a másodrendű és negyedrendű vádlottak a földre esve kölcsönösen ütlegelték egymást, ezalatt az elsőrendű vádlott a magánál tartott 7 cm pengehosszúságú, hegyben végződő zsebkéssel a harmadrendű vádlottat a bal elülső, felső csípőtövisétől befelé 3 cm-re, közepes erővel megszúrta, ezután még belerúgott a mellkasába, majd azonnal felszólította a másodrendű vádlottat, hogy hagyja abba a verekedést, és távoztak a helyszínről családtagjaikkal együtt.
A harmadrendű vádlott a bántalmazás miatt életveszélyes sérülést szenvedett, míg a többi vádlottnak könnyű testi sérülései lettek. A vádlottak kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
Az ítélet az első-, haramd- és negyedrendű vádlottakra jogerős, míg a másodrendű vádlott és védője enyhébb büntetés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
){kind=link}