A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a büntetett előéletű vádlott, korábban több alkalommal bántalmazta, illetve megfenyegette korábbi élettársát, emiatt távoltartást is elrendeltek vele szemben. A nő ezért anyaotthonba költözött, amiről tájékoztatta a vádlottat, ezért a férfi 2021. január 20-án este – miután nyugtatókat és azokra alkoholt fogyasztott – megjelent a nő rokonainak otthonában, és kérte, hogy ott maradhasson éjszakára. Ennek a kérésnek nem tettek eleget, a vádlottat elküldték, majd becsukták és lelakatolták a bejárati kaput és a kutyát is elengedték az ingatlan udvarán.
A terhelt – miután többször hívta telefonon korábbi élettársa fivérét – röviddel éjfél előtt visszatért az épülethez, bemászott az udvarra és bement a házba. Az ingatlanban a vádlott volt élettársának testvére, annak élettársa és közös gyermekük egy ágyban aludt. “Megölöm a fiadat, meghaltok” felkiáltással hozzájuk lépett és egy recés élű, több, mint 10 cm pengehosszúságú konyhakéssel az alvó gyermek felé szúrt.
A gyermek édesapjának a szúrást sikerült a kezével fölfognia, míg a gyermeket az édesanyja kirántotta az ágyból. A vádlott ezután legalább öt alkalommal testszerte megszúrta a gyermekét védő édesapát, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett. A szúrások a férfi mellkasát, hasát, végtagjait érték, megsérült a mája, eltört az egyik bordája; légmell alakult ki nála, az egyik szúrás olyan erejű volt, hogy majdnem leszakította az áldozat karját. Végül az édesanya kiabálására a szobában alvó egyik hozzátartozó felébredt, és – bár a vádlott őt is meg akarta szúrni – sikerült megfékeznie a férfit, aki elmenekült a házból.
A megszurkált sértett életét csak a rokonai által nyújtott azonnali elsősegély és a gyors, szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg.
Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az ügyészség a vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében, a vádlott ok és cél megjelölése nélkül, míg védője elsődlegesen eltérő minősítés megállapítása – az emberölés minősített esete vonatkozásában –, másodlagosan pedig enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
Az immár jogerős ítélet indokolása során, a Szegedi Ítélőtábla Dr. Nagy Erzsébet tanácselnök által vezetett büntető tanácsa úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az a felülbírálat alapját képezte. Erre tekintettel az eltérő minősítésre és felmentésre irányuló védelmi fellebbezések nem foghattak helyt.
A tanács elnöke kiemelte, hogy a vádlott bűnösségének megállapítására - mind a két bűncselekmény vonatkozásában - törvényesen került sor, a vádlott által elkövetett cselekmények minősítése kapcsán az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokait is mindenben osztotta a Szegedi Ítélőtábla.
A másodfokú bíróság a törvényszék által megállapított és értékelt bűnösségi körülményeket – azokat a másodfokú eljárásban helyesbítve és kiegészítve - alapul véve súlyosabb, a középmértéket elérő szabadságvesztés kiszabását látta indokoltnak. Az ítélőtábla akként ítélte meg, hogy az így kiszabott 16 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetés már alkalmas arra, hogy a büntetéssel elérni kívánt célok megvalósuljanak.
A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
