Einstein második felesége unokatestvére, Elsa Löwenthal volt, aki egyszerűen nem tudta meggyőzni férjét arról, hogy elmenjen fodrászhoz, ezért inkább maga vágta le a haját. Waldow így emlékszik vissza: „Amikor már túl hosszú volt [Einstein] haja, amikor már túl volt egy határon, Elsa ollóval vágta le a haját, amit [a tudós] hajlandó volt elviselni. A professzorfeleség kóros rövidlátó volt, de vágás közben nem tudta a kezében tartani a lornyonját”. Ennek lett az eredménye a tudós védjegyévé váló bozontos frizurája.
A takarékoskodás fontos szerepet játszott a tudós és családja életben. Az Einsteinék háztartását 1927 és 1933 között vezető Waldow az egyik interjúban elmondta, hogy a férfi – jórészt felesége szűkmarkúságának köszönhetően – mindig pénzszűkében volt.
Cipőin lyukak éktelenkedtek, és addig viselte a lábbeliket, ameddig csak lehetett. Kedvencei a szandálok voltak. Nem csoda, hogy princetoni irodájában a következő volt olvasható: „Nem minden megszámlálható, ami számít, és nem minden számít, ami megszámlálható.”
Waldow szinte minden nap tükörtojást vagy rántottát készített reggelire Einsteinnek. A méz is a tudós kedvencei közé tartozott, amelyet vödörrel kellett hozni egy méhésztől. A friss tojást egy idős zsidó úrtól vásárolták, akinél Waldow szerint nem a higiénia volt az elsődleges szempont.
Einstein gombával is szerette enni a tojást, olyannyira, hogy a házvezetőnő szerint, ha tehette volna, naponta háromszor is szerepelt volna gomba a menüben.
Korántsem volt minden ételért ennyire lelkes. A steaket például csak akkor ette meg, ha tényleg teljesen át volt sütve, és nem volt véres. Mint mondta: „Nem vagyok én tigris”. Az angol konyháért különösen nem rajongott. 1933-as angliai útjáról többek között a következőt jegyezte fel: „Szörnyű, hogy mindent birkazsírral főznek”. Ha azonban valaki eperrel kínálta, azonnal kenyérre lehetett kenni.
Különösen az általa csak „eperhónak” nevezett tejszínhabbal együtt szerette a gyümölcsöt. A megrögzött pipázó tudós alig fogyasztott alkoholt, és csak koffeinmentes kávét, valamint fekete teát ivott, ellenben rajongott a meglehetősen bizarrul hangzó zellerpuncsért.
Waldow felidézte emellett, hogy Einstein az íróasztala mellett egy távcsövet is tartott, amellyel a csillagokat kémlelte. A tudós emellett imádott hegedülni, ám túlzás lenne azt állítani, hogy zenészeket megszégyenítő módon játszott volna a hangszeren.
Éjszakánként vette elő a hegedűjét, amelyeken a saját improvizációit játszotta. A konyhában hegedült, mivel imádta, ahogy a csempékről visszaverődtek a lejátszott hangok. Egykori tudóstársa, Walter Frierich szerint játéka leginkább egy favágóéra hasonlított.
Einstein ki nem állhatta a társasági eseményeket, amelyek ellen gyakran meglehetősen dühösen ki is kelt. Waldow szerint a tudós gyengéi a nők voltak. A házvezetőnő 21 éves volt, amikor a 48 éves professzor felfogadta.
Waldow számára rendkívül kínos volt, amikor a tudós nem vette magára a fürdőköpenyét, és meglátta meztelenül. Persze lehet, hogy egyszerűen csak szórakozottságból felejtette el magára ölteni a ruhadarabot, de nem kizárt, feledékenysége csak színlelt volt.
