A bíróság által megállapított tényállás szerint az ittas állapotban lévő vádlott házastársával együtt felszállt egy Encsre tartó autóbuszra. Az út során a vádlott hangosan kezdett zenét hallgatni, amivel zavarta utastársait, ezért a gépkocsivezető felszólította őt arra, hogy halkítsa azt le. A vádlott ekkor jogaira hivatkozva agresszívan, trágár hangnemben szitkozódni kezdett és verekedéssel fenyegetőzött. A sofőr ezt követően a járművet egy megállóhelynél leállította, majd a vezetőülésből kiszállva, kissé hátrébb menve cselekménye abbahagyására szólította fel a vádlottat, egyúttal arra is megkérve őt, hogy menjen a jármű első részébe. A vádlott tovább szidalmazta a közfeladatot ellátó személyt, aki ekkor már a járműről való leszállásra szólította fel a vádlottat, illetve kilátásba helyezte a rendőrség értesítését.
A vádlott kis idő múlva előrébb ment, ahol jobb kezét ütésre emelte, ám a sofőrnek sikerült levezetnie a terheltet a járműről, egyúttal bezárva annak első ajtaját. A vádlott ittassága miatt ekkor a megállóban elesett, azonban felállva – kihasználva azt a körülményt, hogy a hátsó ajtó ekkor még nyitva volt – visszaszállt a buszra, és azt a sofőr felszólítására sem volt hajlandó elhagyni.
Az idő közben értesített rendőrség megérkezésének észlelésével egyidőben a vádlott felhagyott cselekményével.
A terhelt az előkészítő ülésen beismerte bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. Vele szemben a bíróság közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt 600.000 forint pénzbüntetést szabott ki. Ennek során enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott bűnösségre kiterjedő beismerő vallomását és megbánását, míg súlyosító körülményként esett latba a terhelt előéletében rejlő okok mellett az önhibából eredő ittas állapota.
Az ítélet jogerős.
