"Miközben önök a kórházi fertőtlenítőszereken, valamint a kórházi klímák kötelező fertőtlenítésén és karbantartásán spórólnak és ezzel veszélyeztetik sokezer honfitársunk életét, aközben ön hűtlen kezelést elkövetve, titkos kormányhatározatokkal vásárol teljesen feleslegesen, a piaci ár legalább másfélszereséért, 600 milliárd forint közpénzen a saját vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető magántőkealapoktól irodaépületeket. Miniszterelnök úr, elég volt! Találkozunk a bíróságon." - hangoztatta a Tisza Párt elnöke.
Magyar Péter bejegyzésében kitért az utóbbi évtizedek legnagyobb ingatlanmutyijának a részletei:
“Nemrég például a Válasz Online is így tárta fel, hogy az állam nem egy, hanem három fővárosi helyszínen vásárol irodatömböket a Tiborcz-körtől – összesen 600 milliárd forintért. A Bosnyák téri, 244 milliárd forintos beszerzésről először Hadházy Ákos független parlamenti képviselő közölt részinformációkat, majd az adásvételi előszerződést már bírósági úton „taposta ki” az államapparátusból. Miután pedig megírtuk, hogy a kormány a Kopaszi-gátnál, a BudaPart-fejlesztés területén ugyancsak vesz egy irodanegyedet potom 255 milliárdért, sőt az Ajtósi Dürer soron elkölt még 100 milliárdot új épületekre, a Transparency International Magyarország az ezekről szóló előszerződéseket is kiperelte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-től – és lapunk rendelkezésére bocsátotta az eddig dugdosott dokumentációt.
A BudaPart-papírok egyértelműen megerősítik a nettó 255 milliárd forintos vételárat, sőt azt is, hogy az összeg szűk harmadát – foglaló és előleg címén – rögtön a tavalyi jelzálogszerződések, illetve az építési engedélyezés után megkapta a Tiborcz-hátterű fejlesztő. Az is kiderült, hogy az MNV nemcsak a Bosnyák téri irodaházak, hanem mindhárom helyszín esetében egy Pete Judit nevű ügyvéddel együttműködve intézte az „épületállamosítást” – ez pedig a belterjesség netovábbja. A jogász ugyanis nem más, mint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter családi bizalmasa; ahogy a 24.hu észrevette, anno épp Pete vette át a tárcavezető testvérének ügyvédi irodáját és állami megbízásait. Ennél is pikánsabb azonban, hogy az eredeti Dürer Park-előszerződést az MNV nem adta ki a Transparency Internationalnek, mondván: azt nem a vagyonkezelő, hanem még a Külgazdasági és Külügyminisztérium írta alá az állam nevében a 2022-es választások előtt. Csakhogy a Szijjártó Péter-féle KKM nem ismerte el, hogy ebben az ügyben adatkezelő lenne, tehát – perek ide vagy oda – erről a szerződésről még mindig nem tudhatunk semmi pontosat.
Nem győzzük hangsúlyozni: az új kormánynegyed-vásárlásokról titkos határozatokkal döntött a kabinet, nemzetbiztonsági okokból eltekintettek mindenféle közbeszerzési, versenyeztetési kísérlettől, és soha, semmilyen nyilvános számítással nem támasztották alá, hogy az államnak valóban szüksége van közel 355 ezer négyzetméternyi új irodatérre. Azt meg pláne nem bizonyították, hogy normális dolog pincétől a padlásig megvenni óriási ingatlantömböket, miközben akár bérelhetnék is ezeket – ahogy többnyire a racionálisan működő nagyvállalatok teszik. Egy szó mint száz, erős a gyanúnk, hogy itt nem az államérdek határozta meg a kormányzati vásárlásokat, inkább a Tiborcz-féle lobbikör pénzigénye.
Az efféle gyanút nyilván úgy lehet megalapozni, ha igazoljuk: a kabinet jócskán túlárazva jut hozzá az említett létesítményekhez. Ám mivel viszonylag ritkán fordul elő, hogy üzleti szereplők kormányzati negyednek alkalmas irodatelepeket adnak és vesznek, a reális piaci érték meghatározása majdnem lehetetlennek tűnik a Bosnyák–Ajtósi–Kopaszi-tranzakciósorozat esetében. Biztos tehát, hogy át kell lépnünk az ország határait; közép-európai szinten érdemes hasonló volumenű bizniszeket keresni.
Tiborcz-portfolióba került belgrádi ingatlanok a Green Heart irodaparkban (forrás: GTC Group)
Szerencsénk van, hiszen épp a közelmúltban vásárolt meg valaki 122 ezer négyzetméternyi irodarengeteget Belgrádban – amely ugyan harmada a budapesti „műveleti területnek”, de legalább nem tíz- vagy százszoros a nagyságrendi különbség. Ez a valaki ráadásul maga Tiborcz István, az ő egyik alapkezelője volt, s ez a tény még indokoltabbá teszi a magyar és a szerbiai esetek összevetését. Mi is történt pontosan? Ahogy korábban megírtuk, a miniszterelnök vejéhez tartozó cég összesen 11 épületet szerzett Belgrád öt üzleti parkjában (Green Heart, FortyOne, Belgrade Business Center, 19 Avenue, House Office), és ezzel a déli szomszéd fővárosi irodakapacitásának csaknem 10 százalékát uralja. Prémiumkategóriás felépítményekről van szó – olyan stratégiai jelentőségű bérlőkkel, mint például az Air Serbia légitársaság. Ez az ingatlancsokor korábban a lengyel központú, de a Magyar Nemzeti Bank irányítása és többségi befolyása alatt álló GTC tulajdona volt, innen került 2021-ben Jellinek Dániel Indotek-csoportjához, majd idén januárra a Tiborcz-féle Gránit Alapkezelőhöz. Ami biztos: a házak három éve 267,6 millió euróért cseréltek gazdát, a jelenkori piaci értéket pedig 275 millióra tette a szerbiai Forbes. A Válasz Online információi szerint a Jellinek-korszakban kifejezetten előnyös szerződéseket kötöttek a régi és újabb bérlőkkel, ez pedig az ilyen irodaingatlanok – mint speciális jövedelemtermelő egységek – esetében meghatározó jelentőségű: tehát nincs okunk kételkedni a 275 millió eurós becslés helyességében.
A kérdés csak annyi, hogy összevethető-e egyáltalán a magyar és a szerb irodapiac? Nos, a Cushman & Wakefield ingatlantanácsadó szakértői anyaga Belgrád csúcskategóriás irodaházaiban 18 eurós négyzetméterenkénti bérleti díjat rögzít – és miként alább látható, ennél legfeljebb egy hajszállal kell többet fizetni Budapesten a bérlőknek. Vagyis: ha Tiborcz külhoni komplexuma nem amott, hanem emitt lenne, körülbelül 280-300 millió euróra taksálnák a teljes felvásárlási árat. Ez tehát 122 ezer négyzetméter esetében maximum 120 milliárd forintot jelent, vagyis négyzetméterenként cirka egymilliót. A magyar kormány viszont 355 ezer négyzetméterért nem 355 milliárd forint körüli összeget fizet Tiborcz Istvánnak és üzlettársainak, hanem ennél 70 százalékkal többet, azaz 600 milliárdot.
Felvethető persze, hogy míg Belgrádban nem vadiúj irodaházakat vett a miniszterelnök vejéhez tartozó Gránit Alapkezelő, addig Budapesten szupermodern létesítmények várják majd a költözködő állami tisztviselőket. Csakhogy, mint írtuk, a szerbiai érdekeltségeknél részben a telítettség, tehát a hosszútávú bérleti szerződések megléte adja az értéket – miközben a magyar fővárosban épülő ingatlanok bérlőkkel való feltöltésére nem kellett egy fillért sem költenie az eladóknak, hiszen a vevő, azaz a kormányzat maga lakja majd be a tereket. Vagyis egy néhány éve épült, de piaci elven működtetett irodaóriás semmiképp sem értéktelenebb, mint egy állami előfinanszírozással, hatalmi használatra épített székház.
Hogy ne csak a belgrádi piaci valóságból levezetett számaink legyenek, több ingatlanszakértőt is felkértünk: szakmájuk kalkulációs szabályai szerint – az ismert budapesti irodabérleti díjak alapján – alkossák meg a magyar kormány által kiszemelt három épületegyüttes reális felvásárlási árait. Nem szigorúságra, inkább nagyvonalúságra kértük őket, tehát arra, hogy ne a lopást akarják bizonyítani, hanem vegyenek figyelembe minden olyan tényezőt – kedvező lokáció, energiahatékonyság, stb. –, amely indokolhatja az állami pénzköltés extra mértékét. Ahogy az alábbi összeállításból kiolvasható, a legnagyobb jóindulattal is csak annyit tudtak mondani:
425 milliárd forintos összvételár esetleg még indokolható lenne a Bosnyák–Kopaszi–Dürer-együttesnél, de több nem. A magyar kormány viszont 600 milliárdot fizet a Tiborcz-féle vállalkozói klubnak, tehát e számítás szerint is legalább 40 százalékos felárral vásárol az állam – az eladók érdekében.”
