Az ítélet szerint a terhelt olyan súlyosan bántalmazott egy 65 éves férfit, akinél szívességi lakáshasználóként lakott, hogy az, mikor a verés után napokkal később kórházba került, a sérüléseiből fakadó egészségügyi szövődményei következtében az életét vesztette.
A vádlott egy másik alkalommal 28 késszúrással megölte egy hajléktalan-társát, majd ezt követően elvette értékeit: a sportcipőjét, valamint az ezüst nyakláncát, amelyek összértéke 50 ezer forint volt. A bíróság nem találta kétséget kizáróan bizonyíthatónak, hogy az értékek megszerzése már a sértett megölésekor a vádlott szándékában állt, ezért – a vádtól eltérően – az emberölés bűntetténél a nyereségvágyat, mint minősítő körülményt nem állapította meg, viszont az értékek elvétele miatt kifosztás bűntettében is bűnösnek mondta ki a vádlottat.
Ezeken kívül a terhelt még két másik hajléktalant is bántalmazott, egyiküket késsel meg is szúrta.
A vádlott négy, különböző időpontban, több ember ellen – két esetben különös kegyetlenséggel – elkövetett élet és testi épség elleni bűncselekmény felelőse, így a büntetlen előélete nem értékelhető különösebb enyhítő körülményként a büntetés kiszabása során. Az eljárás során a terhelt cselekményeinek motivációját nem sikerült feltárni, a bíróság megállapítása szerint a vádlott az emberi szenvedés iránt közömbös, az emberi élet számára nem jelent semmit. A pszichológiai szakvélemény alátámasztotta, hogy amennyiben a vádlott a fogvatartásból visszakerülne a korábbi létközegébe, az erőszakos, élet elleni cselekményeket folytatná. Esetében a határozott tartamú szabadságvesztés nem szolgálná a büntetési célokat, ezért a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte őt a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül.
A terhelt letartóztatásban marad a másodfokú bíróság döntéséig.
Az ítélet nem jogerős.
