A Fővárosi Törvényszék a 2024. január hó 12-én kihirdetett ítéletével az ukrán és magyar állampolgársággal is rendelkező B. K. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, ezért őt 9 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 2022 januárjában egy Budapest XVI. kerületi munkásszállón lakott. 2022. január 16-án 20 óra 30 perc körüli időben a vádlott a munkásszállásról sétálni indult, melynek során odaért a közeli lakótelepre. 21 óra körüli időben egy társasház földszinti lakásának erkélyén meglátott egy horgászzsákot, amelyből magához vett egy 2398 forint értékű halkiemelő hálót. A vádlott cselekményét az ekkor a szomszédos társasház 1. emeleti lakásának erkélyén tartózkodó sértett észlelte, ezért nyomban lement az utcára, hogy a vádlottat kérdőre vonja. Mire a sértett leért, a vádlott elhagyta a helyszínt és tovább haladt az utcán, miközben az eltulajdonított halkiemelő hálót eldobta. A sértett a vádlott után indult, őt megállásra szólította fel, aki azonban ennek nem tett eleget. A vádlott ekkor megállt, táskájából elővett egy 18 cm hosszú kést, szembefordult az őt követő sértettel és felszólította, hogy hagyja békén, különben megszúrja. Ekkor a sértett arcon ütötte a vádlottat, aki erre a nála lévő késsel egy alkalommal legalább közepes erővel mellkasának bal felén, szívtájékon szúrta a sértettet, majd a helyszínről eltávozott. A sértett megpróbált lakóhelyére visszamenni, azonban az elszenvedett sérülés miatt egyensúlyát veszítve hanyatt esett. A sértett a bántalmazás következtében a mellkas bal oldalán 11-12 cm mélyen behatoló, a szív bal kamráját megnyitó szúrt sérülést szenvedett. A helyszínen tartózkodó személyek mentőt hívtak a sértetthez, aki kórházba szállítását követően az azonnali orvosi segítség ellenére életét vesztette, halálát a mellkasfal és a szív szúrt sérülései, valamint az ezek kapcsán fellépő vérvesztéses sokk idézte elő.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosításért, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését alaposnak találta.
Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A tényállás csak kisebb mértékben volt hiányos, azt az ítélőtábla az iratok tartalmának megfelelően módosította. Az okirati bizonyítékokat és a szakértői véleményt összevetve helyesen mérlegelt a törvényszék akként, hogy nem volt bírói bizonyossággal megállapítható az a vádlotti állítás, hogy a sértett a késelést megelőzően megütötte, megrúgta volna őt, a sértett agresszivitása nem volt bizonyítható. A helyesen megállapított tényekből az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére.
Az elsőfokú bíróságtól eltérően azonban az ítélőtábla a vádlott cselekményét súlyosabban, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősítette. A bírói gyakorlat szerint tipikusan ennek tekinthető a bűncselekmény elkövetése, illetve annak felfedezése meghiúsítása végett elkövetett szándékos emberölés. A sértett bűncselekmény elkövetését észlelte, más értékének megvédése érdekében példás állampolgári magatartást tanúsított, kihívatta a rendőrséget, maga pedig az elkövető visszatartása érdekében cselekedett. Először felszólította a vádlottat, hogy maradjon ott a rendőrség kiérkezéséig, amelyet a vádlott nem teljesített, ezután addig követte, amíg utol nem érte, folyamatosan megállásra szólította fel, közölve, hogy az észlelt cselekmény miatt kívánja visszatartani, e magatartása váltotta ki a vádlott szúrását. A jogos védelmi helyzet fel sem merülhet, mert a vádlott nem volt abban a helyzetben, hogy a sértett által felé irányzott közvetlen és jogtalan támadást védte volna ki azzal, hogy kését elővette és a sértettet szíven szúrta. A vádlotti védekezéssel szemben éppen az nyert bizonyítást, hogy a sértett szándéka az általa észlelt lopás miatt a vádlott visszatartása volt, ennek pedig a vádlott is tudatában volt. A kés elővétele előtt a sértett tettleges magatartást nem tanúsított, csupán az eltulajdonítás miatt akarta visszatartani a vádlottat, a vádlott volt, aki a hátizsákjából elővette a kést, szembefordult a sértettel, megfenyegette, hogy szúrni fog, ha nem hagyja békén, majd rövidesen szúrt. Ebből a cselekvéssorból jogos védelmi helyzetre nem lehet következtetni.
Figyelemmel arra, hogy a vádlott ténybelileg elismerte az ölési cselekményt, de jogos védelmi helyzetre hivatkozott, bűnösségét nem ismerte el, ezen enyhítő körülmény javára kisebb súllyal vehető figyelembe. Ugyanígy kellett értékelni a vádlott hatósággal történő együttműködését, amely lényegében abban merült ki, hogy megmutatta a kés rejtekhelyét, mert a cselekményt követő rövid idővel a kamerafelvételek alapján elfogták őt. További enyhítő körülmény volt a vádlott megbánása és az eshetőleges szándékkal történő elkövetés.
Az enyhítő körülmények kétségtelenül túlsúlyban vannak, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a cselekmény további káros következményeit sem. A 40 éves sértettnek két eltartásra szoruló gyermeke maradt hátra, a cselekmény a sértetti család megélhetését, helyzetét jelentősen befolyásolta, hosszú időre elnehezítette. Enyhébb büntetés kiszabása esetén a társadalom tagjai nem bízhatnának abban, hogy az életüket, testi épségüket, javaikat ért támadás esetén a közösség odafigyelésére és segítségére számíthatnak. Jelen ügyben a más javainak védelme érdekében fellépő sértett életével fizetett példás közbelépéséért. A sértett védelme a büntetőjog elsődleges feladata. Jelen ügyben az általános megelőzés, a társadalom védelme érdekében közvetíteni szükséges, hogy a mások testi épsége, javai érdekében fellépők ellen elkövetett bűncselekmények elkövetőivel szemben a büntetőjog eszközeivel szigorúan kell fellépni. A megváltozott minősítésre és a módosított büntetéskiszabási körülményekre tekintettel az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés súlyosítását látta indokoltnak, melyet a megváltozott minősítésre tekintettel fegyházban kell végrehajtani és abból a terhelt a Btk. rendelkezései értelmében feltételes szabadságra nem bocsátható.
