"Amennyiben a hulladékot a gyűjtőedényből az arra nem jogosult személy eltávolítja, úgy cselekménye alkalmas a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló, 2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerinti, tulajdon elleni szabálysértés elkövetésére, melynek okán, feljelentés alapján, az eljárás alá vont személlyel szemben szabálysértési előkészítő eljárás indul" – közölte korábban az ORFK.
A tulajdon elleni szabálysértés ráadásul elzárással is büntethető szabálysértés, ezért a bíróság elzárást, pénzbírságot vagy közmunkabüntetést alkalmazhat
Az ORFK a hulladékügyben kiadott, mostani közleményében azt írta, a hulladék kérdése társadalmi kérdés, kezelése felelősség. Éppen ezért rendelkezik a törvény úgy, hogy a hulladéknak mindig van tulajdonosa. Fontos ugyanis, hogy ne legyen egyetlen olyan pillanat sem, amikor azért senki nem visel felelősséget, amikor a kidobott szemét sorsa nem követhető és nem számonkérhető.
Ez azonban csak a kérdés egyik oldala.
Mint írták, közös érdekünk, hogy egészségünk és környezetünk védelme, tisztán tartása, valamint a fenntarthatóság elérése érdekében a lehető legtöbb hulladék visszakerüljön a körforgásba újrafeldolgozásra. Aki ebben azzal működik közre, hogy a mások által kidobott visszaváltható palackokat összegyűjti, és elviszi a gyűjtőpontra, nem büntetést, hanem tulajdonképpen köszönetet érdemel. De annyit mindenképpen, hogy önmagában ezen tevékenységéért ne kelljen rendőri fellépéssel számolnia.
A rendőrség minden esetben szem előtt tartja, hogy melyek a törvényi szabályozás mögött húzódó valós társadalmi érdekek. Éppen ezért pusztán az, hogy ha valaki mások által elhagyott, eldobott visszaváltható palackokat gyűjt, nem ad okot rendőri intézkedésre. Utóbbival csak annak kell számolnia, aki mindezt nem a társadalmi együttélés szabályai szerint teszi: aki kiborítja a kuka tartalmát, megrongálja a tárolót, a lakóközösséget zavarva, hangoskodva, megbotránkoztató módon viselkedik. A rendőrségnek ugyanis nem az a célja, hogy a békés, másoknak kárt nem okozó állampolgárokat zaklassa; az ő tevékenységüket nem minősíti társadalomra veszélyesnek.
