Az ügy lényege szerint az 53 éves elsőrendű férfi vádlott és az 54 éves másodrendű vádlott nő 1993-ban élettársként, majd az azt követő években házastársként éltek együtt. A vádlottak 1993 nyarán idényjellegű munkát végzek egy idős soltvadkerti nőnél, így ismerték a személyes körülményeit, otthonát. 1993 szeptemberében a vádlottakat az akkori alkalmi munkaadójuk elbocsátotta, így 1993. szeptember 30-án a délelőtti órákban felkeresték a sértett idős asszonyt, aki nem volt otthon, így nem tudtak bejutni a házába. Még ugyanezen a napon délután ismét megjelentek a sértett otthonánál, aki behívta őket és a konyhában itallal kínálta a vendégeit. Az elsőrendű vádlott egy szódásüveggel rátámadt a sértettre, több alkalommal nagy erővel fejbe ütötte, melynek következtében az asszony eszméletét vesztette, összeesett. A vádlottak ezután értékek után kutattak a házban, ahol megtalálták a sértett pénztárcáját. A sértett ekkor azonban életjeleket mutatott, így az elsőrendű vádlott – egy a házban talált – kisméretű baltával több alkalommal, nagy erővel fejbe ütötte. A sértett a támadás következtében az életét vesztette. A vádlottak magukhoz vették az idős sértett 350 000 forint összegű készpénzét és még aznap éjszaka visszautaztak Romániába.
A bíróság a vádlottakat bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Az elsőrendű vádlottat 15 év fegyházbüntetésre, 10 év kiutasításra, - míg a másodrendű vádlottat 5 év fegyházbüntetésre és 5 év kiutasításra ítélte. Az ítélet nem jogerős, ugyanis a vádlottak elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentettek be, amit a Szegedi Ítélőtábla bírál el.
A vádlottak letartóztatását a bíróság fenntartotta.
