A Tasmania Egyetem kutatói azonban egészen másképp vélekednek erről, és a The Conversation folyóiratban közzé is tették az ezzel kapcsolatos érveiket. Ezek közül a legalapvetőbbet valamennyien tanultuk kémiából: a sav és a bázis közötti kiegyensúlyozott reakció semleges anyagot eredményez. Az ecet és a szódabikarbóna összekeverésekor vizet, szén-dioxidot és egy nátrium-acetát nevű anyagot kapunk. A „pezsgés”, ami látható, szén-dioxid gáz felszabadulását jelenti, és valószínűleg ez az a látvány, ami miatt sokan azt gondolják, hogy a keverék éppen takarítási munkát végez.
De még a keletkező nátrium-acetát sem tesz sokat. Még a szódabikarbónánál is gyengébb, így egyáltalán nem igazán hatékony. Sem a pezsgés, sem a víz nem rendelkezik plusz tisztító erővel, szóval – vélik a kutatók – alapvetően egy tisztítási placebóról van szó.
De hát nálam mégis működik – mondhatják sokan, és ebben is van igazság. A magyarázat egyszerű: a legtöbb recept, ami az interneten található, kiegyensúlyozatlan. Ez azt jelenti, hogy gyakran több ecetet vagy szódabikarbónát tartalmaznak, mint amennyi a semleges eredmény eléréséhez szükséges. Ez azt jelenti, hogy extra ecet vagy szódabikarbóna marad a keverékben, ami több munkát végezhet önmagában, mint a kombinációban.
„Persze van néhány ritka eset, amikor az ecet és a szódabikarbóna összekeverése hasznos lehet a tisztításhoz” – írja Nathan Kilah, a Tasmania Egyetem vezető oktatója. „A buborékolás mechanika hatása jól jöhet egy eltömődött lefolyóban. A legtöbb esetben azonban érdemesebb önmagában használni az ecetet vagy szódabikarbónát, attól függően, hogy mit kell megtisztítani. Vizuálisan ugyan kevésbé lesz izgalmas, viszont hatékonyabb lehet”.
