Az ítéleti tényállás szerint a terheltek elhatározták, hogy rendszeresen, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal, egy vagy több köz- vagy magánokirat, továbbá készpénz-helyettesítő fizetési eszköz egyidejű elvételével vagyon elleni bűncselekményeket követnek el úgy, hogy vagy magánszemélyek értékeit szerzik meg, vagy különböző vendéglátóipari egységekbe bejutva különféle élelmiszereket, készpénzt és elektronikai eszközöket tulajdonítanak el. A bűncselekményekkel okozott kár meghaladja az 5 millió forintot, míg a rongálási kár több mint 4 millió forint.
A hét vádlott a 2024. október 15-én, valamint a 2024. november 11-én tartott elkészítő ülésen beismerte a bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. A bíróság a vádlottak beismerését elfogadta, így bizonyítási eljárást nem folytatott le, esetükben az ítéletét a vádirati tényállásra alapozta.
A gondos mérlegelést követően a bíróság az I. és az V. rendű vádlott vonatkozásában 4 év, a XIII. rendű esetében 3 év 6 hónap, a II., III. és IV. rendű terhelt vonatkozásában 3 év, a VI. rendűében pedig 1 év javítóintézeti nevelést rendelt el.
A büntetéskiszabás során a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a terheltek beismerését, az idő múlását, az alacsony elkövetési értéket, továbbá azt, hogy a cselekmény sok esetben kísérleti szakban rekedt. Mind a 7 vádlott vonatkozásában megállapítható volt az, hogy szüleik nem látták el megfelelően gondozási kötelezettségüket, több esetben lemondtak gyermekükről, így a terheltek mindegyike nehéz helyzetből indult, ennek következtében kezdett el „kallódni”.
A bíróság megítélése szerint a vádlottak életútjának megfelelő irányba terelése szigorú keretek között, a szökés lehetőségének kizárásával, ugyanakkor kellő figyelemmel és gondoskodással lehetséges, mely követelményeknek kizárólag a javítóintézeti nevelés képes eleget tenni.
Az ítélet a III., V., VI. rendű terhelt esetében jogerős.
