A Fővárosi Törvényszék ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében ezért 14 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak jogi sorsáról, a vádlottnak kiadandó készpénzt a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta, melynek megfizetésére a vádlottat kötelezte. Ugyanakkor a testi sértés vétsége miatti eljárást magánindítvány hiányában megszüntette.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott és az élettársa egy budai lakásban éltek. A vádlott az ismeretségük kezdetétől fogva féltékeny volt a férfi családi és baráti kapcsolataira, emiatt gyakran veszekedtek.
A párkapcsolatuk egyre inkább megromlott, emiatt a férfi szakítani akart a vádlottal, aki azonban különböző indokokkal, fenyegetésekkel manipulálta őt. Miután a terhelt fizikailag is bántalmazta a sértettet, a férfi úgy döntött, hogy végleg elhagyja az élettársát, azonban ezt előre nem közölte vele. Mikor a vádlott észlelte, hogy a férfi a személyes dolgait elvitte és elköltözött a közös lakásukból, találkozóra hívta őt a történtek megbeszélésére. A sértett 2021. február 1-jén megjelent a budai lakásban, ahol meg nem állapítható előzményeket követően a vádlott egy késsel, majd egy baltával rátámadt és többször megszúrta, megütötte őt ezekkel az eszközökkel. Közel hatvan szúrt és vágott sérülést okozott az áldozatnak, akinek szinte egyetlen ép porcikája sem maradt. A sértett a bántalmazás következtében a helyszínen életét vesztette. A vádlott ezt követően felhívta az apját, akinek elmondta, hogy megölte a sértettet és öngyilkosságot tervez elkövetni. A terhelt apja értesítette a rendőrséget, akik a vádlottat a fürdőkádban találták meg a nyakán, illetve a csuklóján ejtett szúrt sérülésekkel – ezek egyike sem ért ütő- vagy verőeret.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor és jelenleg is személyiségzavarban szenved/szenvedett, azonban az nem olyan mértékű, hogy a betegség szintjét elérje és nem jelent kóros elmeállapotot, így a büntetőjogi felelősséget korlátozó tényezőt sem.
A törvényszék a vádlottal szemben az információs rendszer vagy adat megsértésének vétsége miatt indult eljárást már korábban jogerősen megszüntette, mivel a vád tárgyává tett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett annak a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
A büntetéskiszabás során a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe többek között a terhelt büntetlen előéletét, beismerését, valamint azt, hogy letartóztatásáig egy kiskorú gyermekről gondoskodott.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője elsősorban az ítélet részbeni megalapozatlansága miatt, szakértői bizonyítás felvétele céljából, másodlagosan a kiszabott büntetés lényeges enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, és minden releváns körülményre kiterjedő bizonyítást vett fel. A rendelkezésre álló tanúvallomásokat, az igazságügyi szakértői véleményeket, valamint a helyszíni szemle jegyzőkönyveit, szakszerűen és logikusan mérlegelte.
A védő alaptalanul vitatta az igazságügyi elmeorvosi, pszichiátriai és neurológiai szakértők kompetenciáját. Az általa kért további vizsgálatok, az alvásmegvonásos EEG és koponya MRI elvégzése szükségtelen volt, mivel a meglévő bizonyítékok elegendőek voltak a vádlott beszámítási képességének megítéléséhez. Az epilepsziás roham lehetősége az elkövetés időpontjában kizárható volt. Az ítélőtábla kizárólag a vádlott első nyomozati kihallgatásának jegyzőkönyvét tekintette törvénytelenül beszerzett bizonyítéknak, minden más bizonyítékot törvényesnek s ekként felhasználhatónak talált.
A szakértői vélemények, a tanúvallomások, valamint a helyszíni jegyzőkönyvek azt mutatták, hogy a vádlott a cselekményt különös kegyetlenséggel, egyenes szándékkal követte el. Az általa okozott szúrások és vágások ereje, azok ismétlődése, valamint a támadott testtájékok arra utalnak, hogy a vádlott ölési szándékkal cselekedett. A sértett elszenvedett sérülései – beleértve a nyak szinte teljes elválasztását a testtől – a különös kegyetlenséget támasztják alá. A vádlott személyiségzavara nem érte el a kóros elmeállapot szintjét, így nem korlátozta beszámítási képességét. A szakértők egyértelműen kizárták, hogy a személyiségzavar a cselekmény idején a vádlott tudatát érdemben befolyásolta volna. A cselekményét nem méltányolható okból származó erős felindulás váltotta ki, és a jogos védelem feltételei sem álltak fenn. A védő ezen érvei sem voltak helytállóak.
Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés mértéke arányos a bűncselekmény súlyával, és megfelelően figyelembe veszi az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket. A vádlott részleges beismerő vallomását és megbánását, valamint a cselekmény után megkísérelt öngyilkosságot enyhítő körülményként kellett figyelembe venni. Az elkövetés különösen kegyetlen jellegét, a cselekmény erkölcsileg különösen elítélendő okát ugyanakkor súlyosító tényezőként kellett értékelni. Összességében ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által egy évvel a középmérték alatt kiszabott 14 éves szabadságvesztést törvényesnek találta. Az ítélőtábla eljáró tanácsa hangsúlyozta, hogy ennél enyhébb büntetés már nem érné el az általános és az egyéni bűnmegelőzési célokat, míg szigorúbb szankció kiszabása ugyancsak nem indokolt. A vádlott a feltételes szabadság lehetőségéből ki van zárva, tekintettel arra, hogy az emberölés súlyosabban minősülő esetét valósította meg. (Fotó: Mihádák Zoltán / MTI)
