C- krónikus
O-obstruktív (légúti szűkületettel járó)
P-pulmonary (tüdővel kapcsolatos)
D-disease (betegség)
A COPD tehát egy idült légúti szűkülettel járó tüdőbetegség, amelyet 80-90 százalékban a dohányzás okoz, ugyanakkor a dohányfüstön kívül számos egyéb tényező (pl. légszennyezés, a munkahelyi expozíció: gőzök, vegyi anyagok, gázok és otthoni inhalációs ártalom) is hozzájárulhat a kialakulásához. A COPD két legjellemzőbb tünete a köhögés (amit, elsősorban krónikus hörghurutos formájában, a reggeli órákban nagyobb mennyiségű köpetürítés is kísér) valamint a terhelésre, fizikai aktivitásra jelentkező nehézlégzés. Egy másik formában (tüdőtágulás esetén) a köhögés úgyszintén fennáll, de a köpetürítés kevesebb, vagy elmaradhat.
–A dohányos emberek ezeket a tüneteket sokszor félvállról veszik, mert azt gondolják, hogy a cigarettázás természetes velejárói, esetleg asztmának hiszik, így orvosi segítséget sem kérnek. Annyiban igazuk van, hogy a köhögést és nehézlégzést a dohányfüstben található károsító anyagok éveken át tartó belélegzése váltja ki, amelyek a légutak és a tüdőszövet gyulladásos reakcióját okozzák. A COPD-s betegek azonban kezelés nélkül tüneteik súlyosbodásával, életminőségük jelentős romlásával számolhatnak, hiszen tüdőfunkciójuk az évek során fokozatosan romlik, vagyis tüdejük nem lesz képes hatékonyan ellátni legfontosabb feladatát, a gázcserét. A betegség rövidítésében is szereplő „szűkület” kifejezés arra utal, hogy a légutak összeszűkülnek. Emiatt a beteg nem tudja hatékonyan kifújni a levegőt, a tüdejében pedig levegőzárványok keletkeznek. Ezek rontják a normális légcserét, ugyanis nem vesznek részt a friss oxigén beszívásában, melynek következményeként az oxigénszint csökkenni, a szén-dioxid szint pedig emelkedni fog a szervezetében. A tüdőszövet átépülése és a hörgőrendszer károsodása kezdetben csak terhelésre (pl. lépcsőzés) jelentkező nehézlégzést okoz, később már egy könnyedebb séta vagy hétköznapi tevékenységek (pl. öltözködés) is kiválthatják a tüneteket. Mint Hidvégi doktornő mondja, a COPD kialakulása azonban általában egy hosszabb folyamat, a betegség korai stádiumában a betegek enyhe tüneteket tapasztalhatnak, vagy tünetmentesek is lehetnek.
–A legfontosabb üzenet a COPD-vel kapcsolatban, hogy ha valaki 3-6 hétnél hosszabb ideig tartó köhögést tapasztal, különösen, ha dohányzik, akkor ne elégedjen meg azzal a magyarázattal, hogy tüneteit a cigaretta okozza. A dohányzás mellett jelentkező nehézlégzés és köhögés együttes fennállása esetén pedig mindenképpen gondolni kell a COPD lehetőségére is. Amennyiben a belgyógyászati kivizsgálás során talált elváltozás (pl. szív- vagy éreredetű betegségek, reflux, elhízás) kezelése mellett nem kielégítő a javulás, akkor részletes tüdőgyógyászati vizsgálatot követően spirometriás vizsgálattal igazolható a COPD – mondja dr. Hidvégi Edit.
COPD-re gyanakszik? Tesztelje magát!
Tartós légzőszervi panaszok esetén egy 5 kérdésből álló szűrőteszt is segíthet annak kiderítésében, hogy fennálhat-e COPD önnél:
- Elmúlt 45 éves?
- Dohányzott legalább 10 évig, napi 1 dobozzal, esetleg most is cigarettázik?
- Van-e elhúzódó köhögése?
- Kíséri ezt köpetürítés?
- Terhelhetősége rosszabb az önnel azonos korúaknál?
Ha a kérdésekre zömmel igennel felelt, akkor javasolt háziorvosa mielőbbi felkeresése.
A légzésfunkciós vizsgálat jelentősége: #tüdőegészség
Bár a spirometria a COPD diagnosztizálásának alapvető eszköze, tüdőfunkciónk nemcsak a tüdő egészségéről informál bennünket, hanem egyúttal általános egészségi állapotunkat is előre jelzi, és akár már kis mértékű csökkenése is a halálozás megnövekedett kockázatával jár – hívja fel a figyelmet a Globális Kezdeményezés a Krónikus Obstruktív Légúti Betegségért nemzetközi szervezet.
–A légzésfunkciós (spirometriás) vizsgálatokkal mérhetővé válik a tüdő kapacitása, vagyis, hogy mekkora mennyiségű levegőt tud beszívni a beteg, majd azt milyen sebességgel képes kifújni (ez az ún. FEV1 érték, amelynek normál értéke 80% feletti). A spirometriás vizsgálatnak a légúti funkciózavar súlyosságának meghatározásában van tehát kiemelt szerepe, segítségével számokban is kifejezhetővé válik, hogy a páciens légzési kapacitásának hány százalékát vesztette el. Ha a COPD-s betegnél a kifújási érték 50 százalék körüli, akkor az azt jelenti, hogy már ülő helyzetben is komoly nehézségei vannak a légvétellel. Egy kezeletlen, végstádiumú COPD-s beteg esetében azonban ez az érték 20 százalék vagy az alatti is lehet, ami már egy rendkívül súlyos állapotot jelent. Óriási jelentősége van, hogy a betegséget mely stádiumában tudjuk fülön csípni, és a tüdő károsodása milyen mértékű. Ha a COPD-s betegek már az első tünetek jelentkezésekor orvoshoz fordulnak, jobb életminőségre számíthatnak. Az időben megkezdett gyógyszeres terápiával (hörgőtágító készítmények alkalmazásával), a szükséges életmódbeli változtatásokkal (elsősorban a dohányzás felfüggesztésével és a rendszeres mozgással), valamint a rendszeres és jól működő orvos-beteg találkozások segítségével a tüdőfunkciójuk romlása is megfékezhetővé válik. Ilyenkor remélhető, hogy a beteg élete végén nem szorul otthoni oxigénkezelésre.
