A szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt fiatalkorú Á. R. B. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A fiatalkorú elsőrendű vádlott cselekményeit társtettesként, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének, fiatalkorú másodrendű vádlott cselekményeit társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntette kísérletének és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette. Az enyhébb minősítésre és az enyhítő körülményekre tekintettel a szabadságvesztés büntetéseik tartamát az elsőrendű vádlott esetében 3 év 10 hónapra, a másodrendű vádlott esetében 2 év 10 hónapra, a közügyektől eltiltásaik tartamát 4 és 3 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet kisebb pontosításokkal helybenhagyta. A döntés jogerős.
A Budapest Környéki Törvényszék a 2024. március 05-én kihirdetett ítéletével fiatalkorú Á. R. B. elsőrendű vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete, szexuális erőszak bűntettének kísérlete, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette, társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés vétsége és gyermekpornográfia bűntette miatt halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra, fiatalkorú Z. Cs. Sz. másodrendű vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete, szexuális erőszak bűntettének kísérlete, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és bűnsegédként elkövetett személyes adattal visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül 4 év 2 hónapi szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Végleges hatállyal eltiltotta őket minden olyan foglalkozástól vagy tevékenységtől, amelynek keretében 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését kell végezni, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állnának.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint 2022 márciusában a fiatalkorú vádlottak és a sértett javítóintézeti nevelésüket töltötték. Az elsőrendű vádlott lassan elismert vezéregyéniség lett a csoportjában, a társai azt tették, amit mondott, ezt néhány szóval is el tudta érni. 2022 márciusában a vádlottaknál lényegesen gyengébb testfelépítésű sértettet egy szobában helyezték el a vádlottakkal, valamint más javítóintézeti társaikkal, akik rendszeresen bántalmazták őt. Többször megütötték a vállát, acélbetétes bakancsban legalább 4-5-ször hátba rúgták, miközben ököllel és egy acélfejű kalapáccsal a fejét ütötték, majd a hátába térdeltek. Az atrocitásokat mások is észlelték. A vádlottak felbuzdulva azon, hogy a sértett nem védekezett és nem jelentette a történteket, naponta legalább 3-4 esetben – a nevelő távollétét kihasználva – testszerte ököllel ütötték és rugdosták őt. A kezdeményező az elsőrendű vádlott volt. A bántalmazások közben a sértettet folyamatosan gúnyolták, vigyázzba állították, letérdepeltették.
Az elsőrendű vádlott által becsempészett mobiltelefonnal a vádlottak videón is rögzítették a sértett bántalmazását, eközben megalázó testhelyzetekre, saját maga becsmérlésére, támadói dicsőítésére utasították. A testi és lelki szenvedésein jól szórakoztak, zenét hallgattak, táncoltak. A vádlottak elmentek vele a mosdóba, nehogy jelezze a történteket a nevelőnek, majd visszakísérték a szobába, és felszólították, hogy nem mozdulhat onnan, amíg a fején látszódnak a bántalmazás nyomai. A másodrendű vádlott vigyázott a sértettre, aki a további ütlegelésektől tartva nem is mert távozni. Később az intézet ügyeletes nevelője észlelte, hogy a háta tele van zúzódásos sérülésekkel, ezért orvoshoz vitték és kiemelték a csoportból. Nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, azonban reális esély volt 8 napon túl gyógyuló sérülés, például bordatörés, vese vagy lépsérülés bekövetkezésére. Ezek elmaradása kizárólag a körülmények szerencsés alakulásának, a sértett véletlenszerű elmozdulásának volt köszönhető.
A vádlottak szexuális cselekmény elvégzésére is kényszerítették a sértettet. A megfélemlített és a történtek hatása alatt álló, újabb atrocitástól tartó sértett végül egy esetben engedelmeskedett, második alkalommal azonban a szobába benyitó társuk további fenyegetésének már ellenállt.
Ezen túlmenően az elsőrendű vádlott a telefonján két olyan képfelvételt tárolt, amelyek szemmel láthatóan 18. életévüket be nem töltött lányokat a nemiséget súlyosan szeméremsértő módon ábrázoltak.
Az elsőfokú ítélet ellen az első- és másodrendű vádlottak teljeskörűen, az elsőrendű védő a tényállás és a jogi minősítés részben téves megállapítása miatt a büntetés enyhítése, a másodrendű védő részben felmentésért, részben a büntetés enyhítéséért, valamint a bűnügyi költség mellőzése érdekében fellebbezett. Az ügyész mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette az ítéletet. A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket az eltérő jogi minősítés megállapítását és a büntetés enyhítését célzó részében alaposnak tartotta.
A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem vétett. Ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, az elbíráláshoz szükséges minden bizonyítékot beszerzett és megfelelően értékelt. A tényállást csak a személyi szabadság megsértésével kapcsolatos részeiben kellett kis mértékben pontosítani. A törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, ugyanakkor csak részben minősítette törvényesen cselekményeiket. A szexuális erőszak esetében nem lehetett megállapítani a súlyosabban minősülő többes elkövetést, mivel a vádlottak azt nem egyidejűleg és nem közösen valósították meg. Ugyanakkor a második alkalommal, ami kísérleti szakban rekedt, az elsőrendű vádlott is veréssel fenyegette a sértettet arra az esetre, ha nem elégíti ki a másodrendű vádlottat, így az alapeseti cselekmény társtetteseiként kell felelniük. Helyesen állapította meg ugyanakkor a törvényszék a különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletét mindkettőjük terhére, mivel teljes szándékegységben, közösen bántalmazták a sértettet, és a bírói gyakorlat szerint nincs jelentősége annak, hogy ténylegesen melyikük okozta a sérüléseket. A videófelvétel készítésével csak tovább fokozták a sértett kiszolgáltatottságát, a személyes adattal visszaélés megállapítása szintén törvényes volt, miként az elsőrendű vádlott terhén a gyermekpornográfia bűntette is.
Az elkövetés óta a fiatalkorú vádlottak jó magaviseletet tanúsítanak, nincsenek újabb fenyítéseik. Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta szabadlábon lévő másodrendű vádlott személyi körülményei rendeződtek. A másodfokú bíróság megítélése szerint ezekből arra lehet következtetni, hogy a fejlődésük helyes irányba halad. A téves jogi minősítés miatt az elsőfokú bíróság törvénysértően súlyos büntetést szabott ki velük szemben, így annak az eltérő jogi minősítésre és a javukra írható büntetéskiszabási körülményekre tekintettel mindenképpen annak enyhítése volt indokolt.
