Egy új amerikai kutatás ez utóbbival foglalkozott, miután még klinikai környezetben sem figyelnek sokszor a karhelyzetre vérnyomásmérés közben, ami téves diagnózishoz vezethet. A John Hopkins Medicine szakemberei 133 felnőttet vontak be a kísérleteikbe. A 18 és 80 év közöttieket véletlenszerűen osztották csoportokba, aszerint, hogy a karjuk a testük mellett lóg, az ölükben van, vagy az asztalon megtámasztva.
Hogy egy tipikus orvosi rendelői forgatókönyvet utánozzanak, a résztvevőknek két percig sétálniuk kellett, majd öt percig ülve, megtámasztott háttal pihenhettek. Valamennyien a felkar mérete alapján választott mandzsettát viseltek, és három sorozatban háromszor mérték meg a vérnyomásukat automata készülékkel, 30 másodperces különbséggel. Egy kis idő múlva még egy negyedik mérési sorozaton is átesetek, hogy ezzel korrigálják a kutatók a vérnyomásértékek ismert eltéréseit.
Kiderült, hogy az orvosi gyakorlatban gyakran használt karhelyzetek (logó kar, ölben lévő kar) esetén a vérnyomásértékek jelentősen magasabbak voltak az ajánlott, asztalon támasztott karhelyzetnél mérthez képest. A lefelé lógatott karnál általánosan 6,5 Hgmm-rel volt magasabb a szisztolés (felső), és 4,4 Hgmm-rel a diasztolés (alsó) érték, az ölben pihentetett karnál pedig 3,9 Hgmm és 4 Hgmm volt a hasonló érték.
Bár első pillanatra ezek nem jelentős különbségek, azonban, ha mondjuk a valós 123-as szisztolés vérnyomás helyett 130-asat mérnek, vagy a 133 helyett 140-eset, az téves diagnózishoz vezethet – vélik a kutatók, akik hangsúlyozzák, hogy eredményeik csak az automatizált vérnyomásmérőkre vonatkoznak. Egyúttal azt is javasolják, hogy mind az orvosok, mind a saját otthonukban vérnyomást mérők fordítsanak nagyobb figyelmet a megfelelő gyakorlati irányelvek betartására, különös tekintettel a kar helyzetére.
